A Hurts egy dilemmából született meg. Theo & Adam először egy kocsma előtt találkozott Manchesterben, amikor kettőjük baráti társasága nézeteltérésbe keveredett egymással. A két oldalvonalon állva, szembesülniük kellett azzal a döntéssel, hogy csatlakoznak a tettlegességig fajuló vitához, vagy elkezdenek beszélgetni egymással – ők az utóbbit választották.

Ekkor kezdték felfedezni közös vágyukat a pacifizmus és a zenélés iránt. Mindkettőjük különleges szakértelemmel járult hozzá az együttműködéshez, és a duó lendülete elnyerte a tetszésüket – illékonyságot és kontrasztot adott a munkájuknak, és képessé tette őket valami olyan elérésére, melyet önállóan képtelenek lettek volna elérni.

A Hurts úgy jellemzi zenéjét, mint “érzelmes elektronika”, és “reményteli zene egy reményvesztett helyről”. Olyan művészek által inspriálva, mint Prince és a Depeche Mode, folyamatosan hajszolták a tökéletes dalról szőtt álmukat – melynek szerintük két fontos összetevője van, a jó dallam és az egyszerű üzenet, melyek együtt univerzális vonzerővel bírnak (mely nagyon fontos a Hurts számára). Dalaik melankólikusak és gondolkodásra ösztönzők, mégis epikusak, felemelők és reménnyel telik számos esetben.

Több van a Hurtsben, mint zene, és bár ez a legfontosabb részük, olyan világot építettek ki maguk köré, mely kapcsolódik a művészetekhez, filmekhez, divathoz és az underground elemeihez is. Egyedülálló imidzsüknek és a vizuális (főként az online) médiumok hatásos használatának köszönhetően már most is könnyen megtalálják szerte a világon rajongóikat, akiket kíváncsivá tesz a titokzatos kettős, így egyre többet akarnak belőlük.

A Hurts igyekszik érzelmi választ kiváltani belőlünk mindennel, amit csinálnak – legjobb példa erre a Wonderful Life saját készítésű, fekete-fehér videoklipje, melyet tavaly töltöttek fel a netre. Bár a táncosnő látványától kényelmetlenül érezhetjük magunkat, lehetetlen máshová nézni; önkéntelenül is kíváncsi leszel, és eltűnődsz azon, hogy mi lehet a története, mi van emögött. Ahogy ez jellemző is a Hurts “a több kevesebb” szemléletére, csak ezt az egy klipet tették fel tavaly a YouTube-ra, hogy ezzel is minimalizálják a megjelenésüket és mégis különlegessé tegyék azt már a kezdetektől fogva, így téve kiváncsivá, érdeklődővé az embereket, hogy még többet akarjanak. A stratégia úgy tűnik bevált, hiszen a videót már egymillióan nézték meg a YouTube-on eddig.

Másképp csinálni a dolgokat szintén egy fontos része a Hurts világképének. Ez látható élő fellépéseik minden aspektusában is, a koncerthelyszín választásuktól (leges legelső londoni fellépésük helyszínéül például egy gyönyörű, régi, isten háta mögötti táncos mulatóhelyet választottak Kelet-Londonban) a háttérénekes kiválasztásáig (aki tudatosan egy operaénekes volt, mely rendkívüli módon hatásosnak bizonyult), és a hitükben, hogy jobb egyetlen különleges showt csinálni, mint tíz teljesen átlagosat.

A Hurts elegáns, rejtélyes és stílusos. High-end és intelligens, mindig van valamilyen mondanivalója, messze nem hasonlítanak a mai pop előadókra. Ellen fognak állni a fárasztó kapcsolatok és hálózatok világában, azzal, hogy külöcök, távolságtartók és klasszikusok lesznek, miközben részesei lesznek egy olyan közösségnek, mely a művészetek minden eleméhez hozzányúlnak, és arra bátorítják a zenerajongókat és feltörekvő művészeket, hogy csatlakozzanak hozzájuk.

Habár a 80′-as évek hatása tagadhatatlan, ez mégsem egy nosztalgikus utazás – a Hurts szeretné újradefiniálni a brit popzenét és stadionokat megtöltő zenét készíteni az új generáció számára. Végül is ők egy mainstream banda – pop, de mégis hiteles. A Hurtsnél nem merülhet fel az a probléma, hogy ők legyenek-e a világ legnagyobb bandája, vagy épp a legintelligensebb.

A szeptember 6-án megjelenő “Happiness” című albumot a szuper-producer Biff Stannarddal (Kylie, Sophie Ellis-Bextor, Spice Girls, Will Young) készítették.