Néhány gyerek egyszerűen rossznak születik?

Rossz gyerek nem létezik, csak rossz szülők – ez az állítás sokáig szentírás volt a gyerekekkel foglalkozó kutatók számára. Ez a szigorú nézet azt vallja, hogy az egyént a nevelés formálja, és hogy milyen lesz, az nem a természet által előre eldöntött dolog.

Mindenesetre tanulmányok igazolják, hogy az erőszakos és agresszív emberek utódai gyakran maguk is problémás felnőttekké válnak. De mi történik akkor, ha egy gyerek szerető, gondoskodó családba születik, és mégis letér a helyes útról? Ráadásul, ha a testvérei, akik ugyanabban a háztartásban nevelkedtek, teljesen jó emberekké válnak. Kinek a hibája ez akkor?

Meglepő módon néhány pszichológus elfogadja, hogy a korábbi elmélet hibás, és hogy néhány gyerek, bár nem a szülők hibájából, egyszerűen „rossz magból kel ki”, más szavakkal: rossznak születik.

Gloria Harding, egy az ügyben érintett anya, aki megkönnyebbült, amikor hallott az új teóriáról, miután évekig megkérdőjelezte saját nevelési képességeit, amikor valaha ígéretesnek induló fia erőszakos és agresszív drogfüggő lett.

A mélypont akkor jött el Gloria, a nyugdíjas marketing tanácsadó számára, amikor el kellett bújnia a saját házában, mert fia, az akkor 18 éves Bobby üvöltözve gyalázta őt, miközben szisztematikusan összezúzta öt szobás családi házukat.

Pedig a nevelése során minden lehetséges előnyt megkapott, magántanuló volt, de anyjának végül csődöt mondott minden próbálkozása. A gyerekként boldog, kedves természetű fiú tinédzser korára teljesen elvesztette önkontrollját.

„Azt hittem, szörnyű anya vagyok, de az igazság az, hogy Bobby ugyanúgy egy szeretett, dicsért és bátorított gyerek volt, mint a lánytestvére.”

Gloria a férjével, Bobby mostohaapjával, Trevorral jelenleg is abban a házban él, ahol a fiú nevelkedett. A most 27 éves fiuk azonban nem lakhat velük miután házi gondozásba került egy sor, aggasztó és erőszakos cselekedet miatt. A legérdekesebb, hogy 31 éves nővére vele ellentétben szerető, felelősségteljes szülő lett. A kérdés tehát az, hogy vajon akkor Bobby csak egyszerűen rossznak született?

A New York Times nagyhírű pszichológusa, Dr. Richard Friedman elismeri, hogy bizonyos gyerekekre ez valóban igaz lehet. A gyerekpszichológusok sokáig azt vallották, hogy a gyerekek eredendően jók, csupán a környezetük formálja őket, és ha krónikus rossz viselkedés áll fenn, lennie kell e mögött egy rossz szülőnek a professzor szerint. De mégis ott van az a tény, hogy a teljesen normális szülőknek is lehet rossz gyerekük.

Gloria is azt mondja, nem tudja, hogy fia miért vált ilyen erőszakossá. „Kedves kisgyerek volt, de amikor iskolába került tanulási nehézségei lettek, és nagyon sok probléma volt a magaviseletével. Eközben a nővére kiválóan teljesített ugyanabban az iskolában. Azt hittem, az egész az én hibám.”

Gloria segítséget is kért, de ő és Bobby apja elváltak, amikor a fiú 8 éves volt. Egy évvel később hozzáment Trevorhoz, aki következetes és gondoskodó édesapja volt mostohafiának.

„Nagyon jó gyermekkora volt, mindent megkapott anyagilag és lelkileg is, mégis valami nem stimmelt: túl sok düh volt benne.”– meséli édesanyja. A főiskolán került kapcsolatba a drogokkal, amitől csak még agresszívabb lett. „Minden ajtót zárva kellett tartanunk a házban. Lyukakat ütött a szobája falán, üvöltözött és tárgyakat tört össze.”– idézi fel Gloria. „Egyszer a szobájában található összes dolgot kidobálta az ablakon. Félni kezdtem a saját fiamtól. Végül hívtam a szociális dolgozókat és a rendőrséget is, mert féltettem a testi épségemet, miután megfenyegetett egy csavarhúzóval.”

Bobbyról megállapították, hogy mentálisan ép, de drogfüggő súlyos viselkedési problémákkal.

A dolgok még rosszabbra fordultak, mikor Bobby ellopta anyja kocsiját, baleset érte, és eltört a medencéje. A következő évben pedig rongálás miatt börtönbe is került. Ennek ellenére édesanyja kitart mellette, hiszen mégiscsak a gyerekéről van szó. „Mindig szeretni fogom, és sosem hagyom el, de nagyon aggódom a jövőéért. Kínoz a gondolat, hogy az egész az én hibám, és hogy valahol elrontottam valamit.”

A vezető brit gyerekpszichológus, Dr. Pat Spungin szerint „mindig lesznek gyerekek, akiket sokkal nehezebb kezelni, mint a többieket. Míg én vonakodom attól, hogy rosszként bélyegezzek meg egy gyereket, úgy gondolom, hogy bizonyos gyerekek úgy születnek, hogy kevésbé fogékonyak az őket ért hatásokra. Már a születéstől vannak vérmérsékleti különbségek a csecsemők között is. A természet kontra nevelés vita sosem ér véget, de tudom, hogy vannak gyerekek, akik kevesebb empátiával és megértéssel születnek, és kevésbé törődnek tetteik következményeivel.”

Rengeteg Bobbyéhoz hasonló eset van, a szülők pedig tanácstalanok. De az új elmélet, mely szerint a hiba a gyerekben van, és a nevelés csak ronthat a helyzeten, de nem okozza, nagy megkönnyebbülést hozott számukra. Gloria is ezt vallja: „Sohasem adom föl, Bobby még mindig az én kicsi fiam. De el kellett fogadnom, hogy a viselkedése nem az én hibám. A drogok is nagyban hozzájárultak a viselkedéséhez, de ez csak a történet egy része. Volt valami benne, ami önpusztításba vezette. Ez az igazi tragédia, amely megfejthetetlen.”