A szerelmetes nóták mind csöpögősek, unalmasak, szövegeik egysíkúak és egyszerűek? Na, nem! Ideje lerombolni a tévhiteket. Négy nagy klasszikust mintaként górcső alá vettünk: milyen szavakat használnak és mennyiszer.

Mindegyikőjük másképp közelíti meg ezt az időtlen érzést: az Edda az Éjjel érkezemmel (1986) tüzesen, Demjén a  Jégszívvel epekedve (1982), Zorán a  Szerelemnek múlnia kellel (1991) melankolikusan, Somló Tamás a Gondolsz-e rámmal (1999) kétkedve. Szóval már első ízben leszűrhető: mind saját irányvonallal és ennek megfelelő vezérszavakkal rendelkeznek úgy mint: érezni, múlni, olvadni, gondolni.

E szerzemények a kapcsolatokat boncolgatják, vagyis okvetlenül szerepelnie kell bennük a szerelem, szeretlek szavaknak. De milyen gyakran? Ebben a csendesen búsuló Zorán viszi a prímet. Művében nyolcszor ismétli ezeket a fordulatokat, köztük refrénjében és címében is. Ellenben Patakiék, Somlóék csak kétszer vallanak színt. Ők már meghódították kedvesüket. Így az elsődleges céljuk nem a szerenád adása, hanem a kiválasztott megríkatása és saját pozíciójuk megerősítése. Demjén Rózsi a fodrászok rémálma, e művében nem brillírozik ezekkel a kifejezésekkel. Pedig imádottja még nem lett az övé, mivel jégből van. A „szerelem vallomás” pedig csak az olvadás után következhet be. Különben mit kezdene a kedvese egy jeges Rózsival a frizsiderben?!

Ezután az érzés, érzelem szó kerül mikroszkóp alá, ami valójában a szerelem „alapanyaga” és e stílusú zeneművek fontos fordulata. Ezekkel főképp Pataki Attila együttese kényezteti fülünket. Nem meglepő, hogyha még homályosan rémlik az irodalom órákról az Edda hősi költemény. Fantáziánk beindul hős hallatán… a daliához egy hölgyet képzelünk, aki csakis érzelmek árán hajlandó nyújtani keszkenőjét. Majd kisebb tanórai múlttal, de annál nagyobb alázattal következik Zorán. Szerzeményében ötször ismétli e kifejezéseket. Végül Demjén két darabbal, a híres galuskához hasonló, ám azzal mégsem összekeverendő énekes pedig csak eggyel díszíti rímeit.

Amennyiben szóba jöttek a múzsák, próbáljuk megismerni őket. Kik ők tulajdonképpen? A miskolci rockerek visszatérő soraikban sűrűn megszólítják a titokzatos hölgyeményt (te- 11 db, téged- 4 db, érted- 1db). Míg Demjén megelégszik kétszer a „te” megnevezéssel, ezzel szemben Zorán és Somló Tamás inkább hanyagolja ezt. Mégis szívélyesebb, amikor a nagyok szerelmük egy-egy testrészét foglalják rímbe.  Az Edda az előbbi nagy számok után most háttérbe húzódik. Ám a  Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjével  kitüntetett énekes, D. Ferenc magyar állampolgár választottja egész arcára, arcberendezésére (szemére, szájára) és kezére is kitér. A kócos kis ördögből komoly emberré cseperedett Zorán pedig a tőle megszokott pontossággal illeszti a kezet, szemet két refrénje közé. Hallgatásakor még a legérzéketlenebbek is elmorzsolnak egy-egy könnycseppet. Somló pedig egyenesen tökélyre fejleszti ezt: nemes egyszerűséggel csak a csodált nő testét énekli, amelyre lelki szemeink előtt megjelenik egy alvó szerelmének éneklő férfi. Ez a megkapó pillanat, kortól függetlenül minden asszony álma.

A párkapcsolatok tagjainak seregszemléjéből nem hiányozhat a csábító sem. Mert amióta világ a világ sajnos megeshet, hogy partnerünk „harmadik típusú találkozást” él meg. Ekkor tettek helyett inkább szóljon a rádiónk. Patakiék egy rakásszor említik azt a bizonyos másikat. Míg az elegánsan ősz Somló lassú dallammal álcázott számonkérésében csupán négyszer tesz rá utalást. Bár nem biztos, hogy okos ötlet szívünk választottjának múltbeli vagy jövőbeli Hufnágel Pistijét emlegetni. Hasonlóan gondolkodik erről Rózsi és Zorán is, biztos, ami biztos ők csak pedzegetik a szerelmi viszonyok kellemetlen „bronzérmesét”.

Mégis mi az, ami elengedhetetlen egy viszony folytatásához? Hát igen a szív, ami létfontosságú szervünk és vonzalmunk kulcsa. Sőt szerelmetes nótáink szókészletének fontos eleme is. Azonban csínján kell bánni vele. Hiszen eleve minden dal az előadója aortapumpájából szól és a sorokba ténylegesen beleírt szív szóval könnyen szirupossá válhat a mű. Csakhogy ez a lelkükből daloló Zorán és Tamás bácsival nem fordulhat elő. Viszont az ízlésesen érzelmeit tálcán kínáló Pataki ezt a kifejezést nem mellőzhette soraiból. Akárcsak Demjén, akinek jéggel fűszerezett hódítását muszáj felmelegítenie: szíve ténylegesen megjelenik, nem csak árad belőle a szöveg.

Ámbár a vonzalom a szerelmes szövegekben az érintéssel fokozható, akár a valóságban. De hogy csinálják ezt a nagyok? Annyi biztos, ha egy kifejezést többször zsúfolunk dalocskánkba, jobb ezt az igét hanyagolni. A mi Rózsink is pontosan így tesz. Bár  a koncerttel visszatérő Zorán a sok szerelem szó ellenére belecsempészi mondanivalójába. Mert szépen búcsúzni csak egymás megszeretgetése után lehetséges. Azonban az érintést az öleléssel is helyettesíthetjük, ami bensőségesebbé teszi a hangulatunkat, mint a Gondolsz-e rámban, ahol az intimitást az együtt alvás követeli meg. Bezzeg a miskolci muzsikus slágerében mindkét igével megcsillogtatja orgánumát. Hiszen, akivel már az Ufók is érintkeztek, annak a szövegéből sem hiányozhat ez a szó. Az öleléssel pedig csak fokozza a dal hevességét.

Amikor tűz már csak parázslik, ahogy Pataki együttesénél és Zoránnál, akkor a fájdalom és annak szinonimái határozzák meg a dalszövegeiket. A bőrszerkósok kínok közt „tizenkétszer” súrolják ezt a kérdés. Mi mást is várhatnánk a szenvedélyesség királyaitól? Ellenben Zorán kimérten háromszor közli velünk a szerelem kínját, mint a mesében Ludas Matyi. Háromszor veri vissza sérelmeit. Végül különc módon Feri bácsi zárja a sort egy egyszeri szenvedéssel. Nem kell aggódnunk, hiszen maga énekli: „Ha valami fáj, nem érzem régen már”. Szóval a jegességnek is megvan a maga előnye.

Írásunk lezárása egy igazi lehetetlen küldetés. Oldalakon keresztül folytathatnánk a további vizsgálódást, hogy milyen szavakat hányszor, mikor és mely előadók használnak. De az eddig elért eredmények már bizonyítják a legfontosabbat: ha van is egyezés a kifejezésekben, a dalok semmiképpen sem ugyanazok. Mindegyik egyedi. Azt képzeljük, hogy ezek a slágerek hozzánk, rajongókhoz szólónak és a mi életünket éneklik meg. Amíg ez az érzés fenn áll, addig nagy baj nem is történhet.