Néha meglepő, januári napfénytippek

A téli depresszió leküzdése után, kinyomoztuk: mi lehet a legjobb megoldás egy kis napfény előcsalogatására szürkeségben. Míg nagyszüleink szolid, mókás trükkökkel próbálták jobb belátásra bírni az égieket, addig a hajdani önkéntes időjárási áldozatok egy kis fájdalomtól sem riadtak vissza a szent cél érdekében. Ismerjük meg hát pontosan mit is kell tennünk a korai nyárért.

Kezdetben már Srí-Lankán is kísérleteztek ezzel, amikor az őslakosoknak a turista még ismeretlen “faj” volt. Módszerük elsajátításának első lépése egy nálunknál magasabb oszlop felkutatása. Ha ezzel megvagyunk, jó mélyen akasszunk horgokat bőrünk alá, majd egy barátunk támogatásával fejjel lefelé lógassuk fel magunkat. Ezután lengjünk a pózna körül. De hogy ebből, miként lesz napsütés? Természetesen a körkörös mozgás segítségével. Ugyanis állítólag ezzel sikerülhet kijuthatnunk a téli napfordulóból. Azonban, ha ezt nem találjuk túl bizalom gerjesztőnek próbáljuk ki a síksági indiánok technikáját, a naptáncot.

No de mielőtt ropni kezdenénk jobb, ha tudjuk: a művelet több napon keresztül is eltarthat, ezért nem árt felügyelnie egy szakmabelinek, egy sámánnak. Igaz őseink ezt a felajánlást nyáron a Napforduló megünneplésére, a Napisten tiszteletére számára adták. Sőt egyes törzseknél az ifjak harcossá avatása ezen a ceremónián történt. Próbáljuk ki, hátha a mi imáink is meghallgatatásra kerülnek, áldozatunkért cserébe a Nap megajándékoz minket pár órányi arcunkat simogató fénysugárral.

Ehhez először építenünk kell egy nyitott tetejű ünnepi kunyhót. Majd ki kell vágnunk egy fát, átfesteni és a „bunkink táncparkettjére” helyezni. Aztán, ahogy az előbb: feszítsünk ki egy kötelet izmaink és a házilag készített totemünk között. Lehetőleg ezt dobszóra, szent dalok kántálása közben járjuk körbe. Pontosan úgy, ahogyan egykor rézbőrű testvéreink is tették. Ám, ha hangszernek vagy ismert „nótának” híján vagyunk, akkor a Süss fel nap című klasszikus is megteszi. Összehangolt mozgásunkat addig ismételjük, amíg a zsineg ki nem hasad húsunkból. Viszont, ha egy jó darabig még nem akarjuk gumicsizmánkat előtúrni a szekrény mélyéről, akkor az ősi kelták rituáléja is nyerő lehet. Ők áldozatokkal megrakott máglyáikkal támogatták égitestünket a téli nehézségek leküzdésében.

Azonban, mielőtt ezekkel a szörnyűségekkel próbálkoznánk, mert egy kicsit sem érezzük brutálisnak, feltétlenül gondoljuk át mégegyszer. Talán egyszerűbb lenne nagyanyáink tündéri házi praktikáit alkalmaznunk. Tehát dacolva a téllel hordjunk vékonyabb alsót. Ekképp a fagy tudomásul veszi: nem félünk tőle, velünk aztán nem packázhat. A melegség reményében minden este kukorékoltassunk meg egy környékbeli kakast, űzzük el településünktől jó messzire a károgásával havat hozó varjút.

Ne engedjük, hogy a tyúkok farktolla lefelé álljon, mivel ez is csak a rossz időt idéz elő. Nem utolsó sorban pedig ellenőrizzük ökreinket, hogy visszafelé nyalják-e szőrüket. Ha véletlenül ezt tapasztalnánk, azonnal rendezzük a bundát a helyes irányba, különben a közeljövőben eső fog ránk zúdulni. Vagy talán a sok macera és brutális tipp helyett az is megtenné, hogyha ebédkor jó gyerekként mindent belapátolunk, sőt még a fazékból is kaparjunk az égett részeket. Ugyanis már apánk is megmondta: ha mindent megeszünk, holnap szép idő lesz. Így legalább sérülések nélkül a másnapi jó idő biztosan garantálva lesz.