És miért érdekeljen, hogy mi bajotok egymással?
Van közöm hozzá? Miért kell engem is belevonni? Kértem én?
Van, aki nem csinál titkot abból, ha otthon áll a bál. Kiabálástól dübörögnek a falak és hangos a környék. A szomszédok pedig másnap zavartan kerülik tekintetünket. Bátran vállaljuk fel heves természetünket vagy inkább szégyelljük?
Kínosan ügyelnünk kellene a látszatra és akkor is mosolyogni a másik szemébe, ha nincs minden rendben?
De egyáltalán kire tartoznak az otthoni gondok? A négy fal közé vagy bárkire, ha épp összeszólalkozunk?
Két aranytorkú díva Erdőhegyi Brigitta és Soma is elmondta véleményét. Melyik a jobb taktika: közönség előtt visszafogni az indulatokat vagy bármilyen formában, bármikor, bárhol, bárkinek kifakadni?
Hallgatóink véleménye igen csak megosztó volt a témában…
Sms:
-A kolléganőm 20 év házasság után elvált. Mi már csak a válás tényét tudtuk meg. Addig úgy járt, kelt mintha minden ok lenne. Edit
-Nálunk a veszekedések, a problémák mindig csak a küszöbig tartottak, éppen ezért is döbbent le a környezetem a hazaköltözésemkor. Az ilyen palástoláshoz nagy erő és erős idegrendszer kell, és utólag visszagondolva nem biztos, hogy megéri.
-A környezetben lévőknek ugyanolyan kellemetlen szem- és fültanújának lenni a családi hisztiknek. Otthonra tartozik. Adrienn
-Én az aranyközépútban hiszek! Szerintem, senkire nem tartozik más magánélete, minden embernek megvan a saját maga gondja, viszont nem is érdemes kifelé a látszatot mutatni, úgysem az igazira sikerül az! Szép napot: Irén
